Csillagán világnak

Árja sok reménynek,

sodró szenvedélynek,
megtartottad jóban
rejlő kincseid.

Áldjon Isten érte,
hordozod kimérve,
el nem hagyva épen
épült terveid.

Fénye vagy világnak,
balzsamozott bánat.
Boldogságban hordod
azt ki nem henyél.

Büszke éke jóknak,
érjen boldog holnap!
Hálatelt a szívünk
hogy maradsz miénk!

Bár ha vinne száz nap
csillagán világnak,
szívünk együtt éri
Isten kék egét!

2016.2.19. Zsázsnak

Megtalállak szívzugomban

Úgy szeretlek, úgy szeretlek

annyira jó, hogy kereslek

s megtalállak szívzugomban,

ringatlak gondolatomban.

Úgy rajongok, úgy vigyázlak,

mint a tenger lelkem árad,

s hogyha nem is vagy itt vélem,

égbe küldöm szenvedélyem.

Mosolyom vagy, kacsintásom,

szemragyogás tapintásom.

Elbújnék ölelésedben,

nyugodnék szívverésedben.

Rózsaszirmok hullatása,

légbeszálló nyughatása

Istennél vágyakozásom,

ha nem vagy itt boldogságom.

Bársonytarisznyába téve,

selyemszellőn elhenyélve,

angyal viszi mind utánad,

beborítja messzi árnyad.

Reád hulló érzeményem,        

angyalízű küldeményem

megtalál, ha messze is vagy

összeköt százezer csillag.

Ugyanazt az eget nézzük,

ugyanazt az Istent kérjük,

ugyanazt a vágyat vágyjuk,

láthatatlan utunk járjuk.

Ez ad nekünk boldogságot

csak ez éltet valóságot.

Láthatatlan lét az élet,

fogható halálba téved.

Eszünk, szívünk, lelkünk vágya,

gondolatunk száz virága

tett indító erősségünk,

láthatatlan igaz lényünk.

Összeköt a mindenséggel.

Százezernyi reménységgel

megtelíti valóságunk,

beteljesül minden álmunk.

2016.3.6. 

Kipihenni a világot

Égre szórnám vágyaimban elcsigázott életem,

elszakítva terheimtől, ki a földről hirtelen!

Zárt szemekkel, égbe arccal, tárt karokkal szállani,

meztelenül, láthatatlan, szélsüvítve, mállani

szét mindent mi semmi, szakít sebességgel olvadó

kötött léttől, irigyektől lennék megszabaduló.

Csillagok között megállva élvezetben lengeni,

semmivel körülvett létben mindent jól talállani.

Körülnéznék, megnyugodnék, Isten lengő tenyerén

kipihenni a világot, csak magamban, fény hevén.

Távol lenne, kívül esne játék, színpad, földi zaj,

fölhangolná igaz lényem szűnhetetlen szent moraj.

Jöjj hát, onnan csillagokból, örökifjú élet, ős,

belőled szakadt kis lelkem illeszd helyre szent erős.

Örvénnyel sodorj magadba visszatarthatatlanul,

itt maradva is találjam békéd olthatatlanul.

2016.3.2.