Vihar után

Mire volt jó? Hogy éltem meg?

Mily erő a rémület?

Hol a bölcs, ki eligazít

milyen úr a révület?

Sok évet élt józan ember,

mit csak ember?!

Ő egy pap!

Megkérdeztem.

Békessége így viszhangzott:

Ennyi csak?

Hosszú évek során által

megtanulta edzeni,

nem kell az embernek magát

sehonnan sem menteni.

Jön az érzés, jó is rossz is,

ura ennek nem vagyunk.

Vándorbot a szélviharban:

Komolyan venni magunk

kár a földön, bármi ér is

magasan vagy mélyeken.

Isten az Úr, úgyis övé

már a végső győzelem!

2020.10.1. DM

Rózsabokor hegyalja

Rózsabokor hegyalja.

Más úton menj Piroska!
Megakasztja szoknyádat,
elragad a búbánat.

Erdő mellett csipkefa
Máshol haladj Jánoska!
Megfogja a bokádat
ottmaradsz a foglyának.

Fényes úton tiszta gyep.
Melyik madár csicsereg?
Vigyázz kivel merre jársz,
kirabol a vétek, gyász.

Azt ne hazudd magadnak
jó lesz nekem vakablak.
Arra menj hol világlik,
csend és öröm tanyázik.

2016.3.19. DM

Anyák, álljatok talpra!

Anyák, álljatok talpra!
Nem viheti a világot
az ebek harmincadja!
Anyák, simogassatok!
Szeretetetek elmossa
a legszörnyűbb holnapot!
Anyák! Hát virrasszatok!
Mosollyal és öleléssel
vívjátok meg harcotok!
Ragaszkodást valljatok!
Kössétek a földet éggel,
erőtök száz harcost ér fel,
csak jóban maradjatok,
s győzelemmel virág borít
minden áldott szép napot!

2016.4.27. DM

Vádaskodók

Jaj de nagyon, jaj de nagyon,
majd én odamondogatom.
Jaj de kifelé a szemem,
jaj mert belül alig terem.
Jaj ha meglátnám magamat,
halál lenne a pillanat.
Jaj de félek lelkem látni,
inkább mást kifigurázni.
Amiképpen aztat teszem,
kívül esik belső felem.
Mindenki lát én lelkembe,
tüzet táncoló terembe.
Köpönyegem kifordítva,
világ előtt lelkem pokla.
Tudja rajtam kívül mind,
lassú halál utam int.
DM 2016.5.16. Pünkösdhétfő

Neked adom

Ha már Isten megengedte,
hogy a szemem fényét ejtse,
ha már kezem mozdíthatom,
úgy döntöttem neked adom.
Mi értelme fölébredni,
hogyha nem láthatná senki?
Mi értelme írni, szólni,
kertben kis pillangót fogni
ha nincs kivel megoszthassad?
Kin uralkodik hatalmad?
Azért születtél a földre,
igazítsd ha utad görbe,
járj azokkal akik élnek,
együtt boldogok lennétek!

2016.6.22. DM 

Egymásé

Csillag vagy az égen
mikor messze látlak.
Holdad vagyok fogyó,
telő, hívlak, várlak.
Tüze is vagy mának,
nincs mi kialtasson.
Vize vagyok égnek,
földedbe hullajtom.
Gyűjtő vagy mezőmön,
termőm neked tartom.
Tengert áradok én,
de te vagy a partom.
2016.6.26. DM 

Add Istennek

Megaláztak? Megcsúfoltak?
Megbántottak? Kiátkoztak?
Add Istennek.
Jó helyen lesz nála,
hol a bajok árja
szent folyamban mosatik.

Megdicsértek? Magasztaltak?
Szépben jóban megforgattak?
Add Istennek.
Jó helyen lesz nála,
hol öröm hazája
ezer felé osztatik.

Kiürültél? Semmisültél?
Mindent Isten elé tettél?
Jól csináltad!
Minden terved vágya
Isten oltalmába
új élettel ontatik.
2016.10.10. DM

Édesanyád halálára

Angyalok tenyerén hordoztatom lelked.
Megígérték, mind-mind összegyűjtik könnyed.
Felviszik az égbe, Isten kapujába,
gyógyulgasson szíved mind a hét határa.

Ott mosolyog ő is, megkönnyebül lénye.
Meglásd,ha megpihent, hozzád talál fénye.
Megtalálkoztok, ha te is megérkezhetsz.
Addig emlékéből soká építkezhetsz!

Szeretettel 

Edit

nek.
Danczi Mónika, 2016.10.20

Lélekhajnal

Istenem az égben,
Rád bíznám a fényem,
pislákoló mécsvilágom
viasszal töltsd téli álmom
éjjen.

Langy fuvallatoddal
dagaszd meg, a Holddal,
álmaimból fölébredve
világítsak nagy teret be
szóddal.

Engedj tükröd lenni,
mind kiüresedni.
Rejtett lényem csak te tudjad,
más csak lássa Fényed, Holdad,
tenni.

2016.10.26. 

Realizmus

- Mi hasznod ha adakozol?
- Mennyországra gyúrok!
- Hol az eszed? Egyszer élünk!
- Örökké! Nem túlzok!

Szeretettel 

Thomas

-nak!

És hirtelen beteg lettem

És hirtelen beteg lettem

összerogytam, meggörnyedtem.
Nem maradhat ital, étel.
Isten adott, Isten vész el.
Nem segíthet semmi sem,
hacsak nem a kegyelem.
Várakozás, reménykedés
meg is jött a felépülés.
Mintha rossz nem lett volna.
Éljek tovább habzsolva?
Hirtelen mély, gyorsan magas.
Ne maradjon szívem avas:
hálát adok Istennek,
mert a bajból megmentett!

2016.10.26. 

Kinga

-nak!

Tedd amíg élsz

Virágok a sírokon.

Nevek a kőlapokon.
Fények a mécsesekben.
Lelkek a fellegekben.
Testek a föld gyomrában.
Szívek köd homályában.
Halványuló tekintet,
emlékekkel hevített
vágy repítő szárnyakon
elfogadott fájdalom.
Nem vagy itt, de vállalom.

Holt példáján élt szavak.
Sírban ringó hallgatag
gondolattal szól, beszél.
Hangját hordja őszi szél.
Könnyek mosta szánalom.
Nem lehet mást, vállalom.
Elmulasztott tetteken
gördül át a gyötrelem.
Tanulságul szól alant:
Tedd amíg élsz, vár a hant.

2016.10.27. DM

Átmentél a kapun

Átmentél a kapun, ami nekem zárva.

Itt kellett maradnom élve, holtra várva.
Az én dolgom itt van, a tiéd amottan.
Együtt csak a lelkünk, szíved nem itt dobban.

Temetőbe járunk veled találkozni.
Imáinkba bújunk hangod meghallgatni.
Égben úszó lelked virágport is hintsen,
lelkünk sebeit szárítsa vele Isten.

2016.11.2. Danczi Mónika

Tán csókodból éledhetnék újra

Tán csókodból éledhetnék újra

mint űzött vad, ki menedékre tért,
hogy mellkasod nyugodt szívverésén,
zakatoló szívem békességre találjon.
A biztonság és béke lakik ölelésedben.
Mint világítótorony zajló tengeremen,
úgy hívsz tárt karokkal, bár csak szótlanul is állva.
Lényed, mint nyugodt örök tenger csendes hullámai,
mik elringatnak szívedig,
hogy szívem békéddel elmerülhessen,
s eggyé válva, érjünk az egekig.

2017.7.31. DM

Pityereg az álmom

Kicsi mocsaramban

picsi-pocsolyázom.
Csuda kosaramban
pityereg az álmom.
Ma se mosogattam,
csapig ül a katlan.
Pityereg az álmom
csuda kosaramban.
Ki sose sikálom,
ide-oda rázom.
Csapig az edényem.
Hova tűn az álom?
Pityereg a mélyen.
Kiborítom éjem!
Ide veled álmom,
te vagy a királyom.

2017.9.8. DM

Ki értene engem?

Ki értene engem?

Egyedül az Isten.
Nincsen a világon
emberfia innen,
aki vinné lelkem...
Tán egy kis darabját?
Félremagyarázzák
tetteim vonatját.
Szavaim úgy értik,
ahogy nekik jobban.
Tekintetem nézik,
ahogy nekik dobban.
Mind így vagyunk ezzel.
Nem értjük a másét.
S hogyha mégis által
jut egy kis sugár, ér,
olyan mintha Isten
megfürdetne benne,
magas mennyországban
mintha lelkünk lenne.
Egyet gondolunk,
az ám az örök élet!
Ritkán adatik meg
ily értékes lélek.
Ki érthetne engem?
Kit érthetnék magam?
Magamról sem tudom
merre tarthat utam.
Pillogok csak erre,
arra ahol fénylik,
de csak a Nagy Isten
tudja mi reménylik.
Arra kell hát menni
amerre csak Ő van.
Nincsen más reménység.
Maradj velünk Uram!

2016.6.30. DM

Az örök ölelés

Megölellek.
Szívemre veszem szíved.
Lélegzetem mása a tiédnek.
Karjaim általfonódnak hátadon,
s érzem, ahogy karjaid engem tartanak.
Válladra téve fejem,
érezve, ahogy a tiéd enyémen nyugszik,
várom az öröklétben elsüllyedt pillanat időtlenségét.
Szemem is behúnyva már, s a végtelen keringője megindul.
Egy világegyetemnyi mindenség összes kincse az enyém amikor ölelésedben nyughatom.
Engedd hát, hogy nyugodjak benne!
Engedd a végtelen folyamát áradni karjaink körének fonatában.
Hosszú, hosszú percekig szótlanul, tétlenül ölelve, mintha csillagpor lengne körül, úgy pihenj.
Mintha lebegésben szállva forognánk mozdulatlan.
Mintha ölelésünk ereje mozdítaná a földet.
Ölelő egy lelkünk diktálja a világ ritmusát,
és nincs halál.
2016.7.3. DM