Megölellek.
Szívemre veszem szíved.
Lélegzetem mása a tiédnek.
Karjaim általfonódnak hátadon,
s érzem, ahogy karjaid engem tartanak.
Válladra téve fejem,
érezve, ahogy a tiéd enyémen nyugszik,
várom az öröklétben elsüllyedt pillanat időtlenségét.
Szemem is behúnyva már, s a végtelen keringője megindul.
Egy világegyetemnyi mindenség összes kincse az enyém amikor ölelésedben nyughatom.
Engedd hát, hogy nyugodjak benne!
Engedd a végtelen folyamát áradni karjaink körének fonatában.
Hosszú, hosszú percekig szótlanul, tétlenül ölelve, mintha csillagpor lengne körül, úgy pihenj.
Mintha lebegésben szállva forognánk mozdulatlan.
Mintha ölelésünk ereje mozdítaná a földet.
Ölelő egy lelkünk diktálja a világ ritmusát,
és nincs halál.
2016.7.3. DM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése