Nem többek vagyunk, mások:
Törékeny kelyhű virágok,sziklából eret fakasztó
Istennek szánt imádságok.
Nyílunk esőben, sárban,
felperzselő napsugárban,
szellőben, vad lelkek mélyén.
Szelídülj illatunk élén.
Törtető csordákra szárnyat,
falakra ablakot, százat,
szemeknek mélységét égig,
virágaink elvezérlik.
Jót teremni velünk áldott,
új, százezer szép világot.
Vagyunk méztől terhes kelyhű
Istennek szánt imádságok.
2018.3.8. DM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése