Vers, a vers, ó a vers,
szívverésben átölelt
mennybekúszó oltalom,
tájképfestő vonzalom.
Szó, a szó, írható,
minden arcot hordozó.
Útitársul vidd ha mész,
létek lantján pengetés.
Gondolat, tűzfonál,
szótól versig űz, fon át.
Óvva jó szó, ige,
épülve emelnie.
Mert ha húz, törve nyúz,
igazsággal háborúz,
mutat csúf tükröket,
poklok felé integet.
De ha száll, jóra áll,
jó hajóval égbe vár.
Megtanít, üdvözít,
mennyországba felröpít!
Így avasd, így beszélj!
Szót a jóra szépre kérj!
Mert a szó, vers, halom,
végveszély és oltalom.
DM. 2017.4.11
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése