Feledd a bút

Feledd a bút!

Nézz a Nap felé!

Örülj és mondd: Köszönöm!

Amíg élsz csak rajtad áll a tétel:

borúval jársz,

vagy hálát zengsz a fényben,

s azt figyeled ami repít örömön.

 

Számold a jót!

Tedd égre csillagid!

Remélj és szállj örökön!

Amíg élsz csak rajtad áll a tétel:

lehúz a mély,

vagy hárfád szól a légben,

s azt engeded tengermélyre mi közöny.

 

Hallgasd az ót.

Tedd most, mit megtehetsz.

Te tartod az örökké valót!

Amíg élsz, rajtad áll a tétel:

elhull a jó,

vagy megteszed most, épen,

s világodon úrrá lesz a fényözön.

2016.6.24. 

Csak ma élhetsz

Csak ma élhetsz.

Holnap nincs itt.

Tegnap elmúlt.

Félned nincs mit.

Ami volt már

úgyis mindegy.

Ami lesz még

csak te hinted.

Ami van, csak

az a kincsed.

Amit nézel,

amit érzel,

amit fájdítsz,

amit képzel,

mosolyoddal,

lényed által,

csak ma élhetsz

tapintással,

öleléssel,

szeretéssel,

magvetéssel,

engedéssel.

Oszd a kincsed.

Hozd a mádat.

Csak te adhatod

csodádat.

2016.6.21. 

Szende monda

napsütéssel ébredő

reggel

ásítozó hegytető

mennyel

kínálkozik megnyerőn

fönt lehetsz a hegytetőn

mosolyokon érkezőn

vedd el

pengefényű óriás

szép nap

nyíl nyomodban száz tudást

élt adj

nyisd ki lelkünk hangjait

virágszirmú vágyait

illatozzon légen át

mint had

felhőket tekergető

szél úr

naptakaró felleget

szét fújd

százezer felé szalajtsd

bárányfelhőkké szakajtsd

szép reményink had vigye

ég út

mosd le éjünk foltjait

harmat

frissítsd fáradt ritmusát

dalnak

elpiruljon száz lidérc

induljon ki adni kész

úgy mehessen mint vitéz

harcnak

föld meséje mind virág

élet

símogasd kezed nyomán

éled

fölnevel hogy megtanítsd

szép meséi hangjait

megteremni vágy csodád

lényed

hálát adva engeded

békén

álmod élni reggelek

léptén

szende monda tűzvihar

föld az éggel eltakar

járd követve csillagod

fényén

2016.1.18.

Nem bírom (párbeszéd)

- Nem bírom. Búval múltam holnapom.

- Mást vet el, mást arat. Ebben hiszel?

- Elmegyek. Itt hagyom e telt helyet.

- Nem lehet. Veled mégy a rengeteg.

- Nem hagyom. Múltamat leláncolom.

- Láncon élsz. Azt hiszed repülni térsz?

- Eldobom földem házam otthonom.

- Ó mit érsz? Múltat, éltet hol cserélsz?

- Rám talál? Nincs menekvés változás?

- Nem te félsz? Nézz magadba, légy merész.

- Nem a hely, ház vagy otthon üldöz el?

- Egymagad. Lelked húrja hallgatag.

- Bút zenél. Nem hallgatom. Semmit ér.

- Búval élsz. Örömöt mitől remélsz?

- Más örül. Szivárványos úton ül.

- Mert halad. Élte hála, pirkadat.

- Hogy remél? Bút örömre hogy cserél?

- Megbocsát. Megköszön, csodálni vágy.

- És közöny? Bú meg bántás, káröröm?

- Húz a mély? Nézz magasba vár a fény.

- Ennyi csak? Bú és bánat futni hagy?

- Félig él. Felderíted elvetél.

2015.10.14. 

Menny lesz

Édes életedben élve menni kérsz.

Vágyott rejtelemben elmerülni vész.

Vannak oly kegyelmek vígaszt adhatók,

mik erényed pártján mennek, foghatók.

Élj kegyelmed árán, menj a sűrűbe.

Visznek mennynek árán szoros gyűrűbe

mindazok kik néked esélyt osztanak.

Válogasd ocsúból azt mi tiszta mag.

Százezernyi halmot engedj hullani,

megtalálja malmod magod őrleni.

Nem kell félned, tisztán elfeledni vészt,

küld melléd az Isten százezer merészt.

Menj csak bátran, engedd szélnek arcodat.

Eső mossa könnyed, vihar harcodat.

Nap sugára nem vész, köd mögött lapul.

Hited a teremtőd, menny lesz fönt, s alul.

2015.12.15.

Műhelytitok

Énelőttem ne boruljon le senki,

csak hagyjátok amit tudok megtenni.
Élvezd hogyha megtetszik,
ne törődj, ha nem tetszik,
de akinek jól esik az hadd szálljon.
Nem kell, hogy az irigyeknek ez fájjon.

Nem egyedül tehetek a sikerről.
Megkapálom amit az ég ad fentről.
Megöntözöm harmattal,
meggyöngyözöm tavasszal,
beleteszem szívem rejtett zugába,
kinyitom és dől a fény a világra.

Ezt mindenki megteheti. Nem olcsó.
Figyelni kell, megművelni. Nem borsó
amit a falra hánynak.
Szél ellen vitorlának,
kifeszítve kell maradni, a szálnak,
égi orsón összegyűjtött fonálnak.

2016.6.10. 

A nő vágya

Ó a vágyunk... a nő vágya...

asztal sarkának morzsája,

amit hullajt annak szája

akit szívem elborítson,

asztalomnál kanyarítson

kenyeremből,

símításom tenyeremből.

Ágynak gyűrött lepedője...

kinek utánigazítsad,

kezeiddel elsimítsad

álmainak ezer ráncát,

homlokának redőtáncát

mosolyoddal,

nevetéssel,

hangod szelíd zizegéssel

akard adni,

s Ő csak tőled tud fogadni.

Neked nála jó maradni

csak egyedül a világon.

Vele szállni pille szárnyon,

vele menni véres harcba,

véle élve, véle halva.

2016.6.10. 

Fiam

Fiam, fiam, merre jársz?

Aggódom, hogy mit csinálsz!

Szíved merre hajlítod?

Kezed, lábad mozdítod....

Irányt merre választasz?

Konok harcot árasztasz...

Példát miből merítesz?

Asztalt ebből terítesz.

Legyen benned irgalom,

békesség és nyugalom.

Szerezz, osztozz arányban.

Ne maradj meg talányban.

Hazád hordozd merészen,

elméd, lelked – Légy résen!

Így indulj a világba,

s nem lesz semmi hiába!

Csongrád, 2014.6.2. 

Duna illat

Duna illat,

itthon íz.

Földből, fából,

esőn érő fű s virágból,

levegőből,

tisztaságból,

hűs nyugtató valóságból.

Barátság és

sima víz.

Szóból, vágyból,

lágy, ölelő finomságból,

száz emlékből,

új világból,

hűséget rejtő imákból.

Újra éledt

örök híd.

Múltból, mából,

jobb holnapért maradásból,

gyermek mentő

egy hazából,

érték gyűjtő aratásból.

Égig érve

ide hívd.

2016.5.3.

Fák köre

víztükör őrző

fák köre tisztás

angyali réten

álomba ringás

állj be közéjük

fényzuhatag

árad a kincsük

csendet arat

2016.3.30

Csillagán világnak

Árja sok reménynek,

sodró szenvedélynek,
megtartottad jóban
rejlő kincseid.

Áldjon Isten érte,
hordozod kimérve,
el nem hagyva épen
épült terveid.

Fénye vagy világnak,
balzsamozott bánat.
Boldogságban hordod
azt ki nem henyél.

Büszke éke jóknak,
érjen boldog holnap!
Hálatelt a szívünk
hogy maradsz miénk!

Bár ha vinne száz nap
csillagán világnak,
szívünk együtt éri
Isten kék egét!

2016.2.19. Zsázsnak

Megtalállak szívzugomban

Úgy szeretlek, úgy szeretlek

annyira jó, hogy kereslek

s megtalállak szívzugomban,

ringatlak gondolatomban.

Úgy rajongok, úgy vigyázlak,

mint a tenger lelkem árad,

s hogyha nem is vagy itt vélem,

égbe küldöm szenvedélyem.

Mosolyom vagy, kacsintásom,

szemragyogás tapintásom.

Elbújnék ölelésedben,

nyugodnék szívverésedben.

Rózsaszirmok hullatása,

légbeszálló nyughatása

Istennél vágyakozásom,

ha nem vagy itt boldogságom.

Bársonytarisznyába téve,

selyemszellőn elhenyélve,

angyal viszi mind utánad,

beborítja messzi árnyad.

Reád hulló érzeményem,        

angyalízű küldeményem

megtalál, ha messze is vagy

összeköt százezer csillag.

Ugyanazt az eget nézzük,

ugyanazt az Istent kérjük,

ugyanazt a vágyat vágyjuk,

láthatatlan utunk járjuk.

Ez ad nekünk boldogságot

csak ez éltet valóságot.

Láthatatlan lét az élet,

fogható halálba téved.

Eszünk, szívünk, lelkünk vágya,

gondolatunk száz virága

tett indító erősségünk,

láthatatlan igaz lényünk.

Összeköt a mindenséggel.

Százezernyi reménységgel

megtelíti valóságunk,

beteljesül minden álmunk.

2016.3.6. 

Kipihenni a világot

Égre szórnám vágyaimban elcsigázott életem,

elszakítva terheimtől, ki a földről hirtelen!

Zárt szemekkel, égbe arccal, tárt karokkal szállani,

meztelenül, láthatatlan, szélsüvítve, mállani

szét mindent mi semmi, szakít sebességgel olvadó

kötött léttől, irigyektől lennék megszabaduló.

Csillagok között megállva élvezetben lengeni,

semmivel körülvett létben mindent jól talállani.

Körülnéznék, megnyugodnék, Isten lengő tenyerén

kipihenni a világot, csak magamban, fény hevén.

Távol lenne, kívül esne játék, színpad, földi zaj,

fölhangolná igaz lényem szűnhetetlen szent moraj.

Jöjj hát, onnan csillagokból, örökifjú élet, ős,

belőled szakadt kis lelkem illeszd helyre szent erős.

Örvénnyel sodorj magadba visszatarthatatlanul,

itt maradva is találjam békéd olthatatlanul.

2016.3.2.

Oltalom

szárnyaló szívvel

röpködve szállva

reménytelt hittel

tudva és vágyva

égő valóság

repítő szárnya

visz föl a mennybe

Szent Erő tárva

angyali lények

szép glóriája

dicsőség zengő

fénykörök száza

örömtelt arccal

várnak a mennyben

ünneplő szívvel

szállnak egemben

cinkos tekintet

repítő jóság

biztató nézés

igaz valóság

jó útnak fénye

biztos reménye

hittel szőtt vágyból

termő erénye

szétosztok kincset

emelve hintek

emelnek engem

ezer killincsek

nyílnak az ajtók

tárulnak zárak

mindenhol fény vár

csodás varázslat

röppenő lábbal

libbenő széllel

szálló mosollyal

építő kézzel

szétosztó jóval

megtartó szóval

óvó erővel

ezer sok csókkal

szerelmes vággyal

varázsos léttel

legyen hát élted

mennyország fénnyel

2016.1.12.

Az erőtlen kincsei

Bárcsak elbújhatnék

hogy ne lásson senki.

Egyedül az Isten

tudjon megkeresni.

Az lelhessen rám,

ki lelkemre csodálkoz.

Senki ne találjon

olyan aki sároz.

Nem akarok adni,

kifogytam a jóból.

Összegyűjtenem kell

kenyérből és sóból.

Vagy mint a kis virág

erdőmélyen állva,

mint akit alig ér

el a nap sugára.

Mint akit csak harmat

öntöz este reggel,

ne érintsen senki

újabb tépő sebbel.

Ne jöjjön, nem várom

hogy meglátogasson

olyan aki kér, visz,

elfolyik már sorsom.

Én akarok kérni,

én akarok kapni,

föld mélye titkából

új erőt aratni,

langyos szellő kéztől

símogatva lenni,

enyhe napsütéstől

lassan növekedni.

Gyönge virágszáron

lengeni a tájban,

elbújtatva lenni

Isten oltalmában.

Ő takargasson be

örök tenyerével

Ő öntözgessen meg

létlehelletével.

Maradjak csak csöndben,

csak az Ő tudtában.

Virágporom legyen

szóró szent markában.

Amit általa én

meg tudok teremni

neki adom vissza,

vihesse elvetni.

Hintse a világnak

mindazon zugába

ahol arra talál

aki csak ezt várja.

Termő menyországa

égi magvetőnek,

új jele lehessen

a szebb jövendőnek.

2016.1.10.

Angyal és galamb

Hajkurásszuk mind a láthatatlant,

de fizetni nem akarunk érte.

Egy galamb, egy angyal paroláznak,

figyelik, hogy mit csinálok végre.

Leselkednek, hátha hívom őket,

ülnek sorban, mint fecskék a dróton,

csak egyetlen szép szavamra várnak,

s égbe vinnék minden szörnyű foltom.

Én is ülök merengve a rosszon,

ahelyett, hogy a jót eregetném.

Nekik adom égi, földi gondom,

s ábrándommal csodám teregetném.

Láthatatlan jót repítve, hittel

ragasztom a jelent szép jövőbe,

elindulok boldog úton járni,

megvenni a valóságot véle.

Égi galamb, angyal, visszajőve

vállaimon velem paroláznak,

csodát súgnak mind a két fülembe,

valóságba hajtjuk a csodákat!

2016.1.2.