Angyal és galamb

Hajkurásszuk mind a láthatatlant,

de fizetni nem akarunk érte.

Egy galamb, egy angyal paroláznak,

figyelik, hogy mit csinálok végre.

Leselkednek, hátha hívom őket,

ülnek sorban, mint fecskék a dróton,

csak egyetlen szép szavamra várnak,

s égbe vinnék minden szörnyű foltom.

Én is ülök merengve a rosszon,

ahelyett, hogy a jót eregetném.

Nekik adom égi, földi gondom,

s ábrándommal csodám teregetném.

Láthatatlan jót repítve, hittel

ragasztom a jelent szép jövőbe,

elindulok boldog úton járni,

megvenni a valóságot véle.

Égi galamb, angyal, visszajőve

vállaimon velem paroláznak,

csodát súgnak mind a két fülembe,

valóságba hajtjuk a csodákat!

2016.1.2.