hogy ne lásson senki.
Egyedül az Isten
tudjon megkeresni.
Az lelhessen rám,
ki lelkemre csodálkoz.
Senki ne találjon
olyan aki sároz.
Nem akarok adni,
kifogytam a jóból.
Összegyűjtenem kell
kenyérből és sóból.
Vagy mint a kis virág
erdőmélyen állva,
mint akit alig ér
el a nap sugára.
Mint akit csak harmat
öntöz este reggel,
ne érintsen senki
újabb tépő sebbel.
Ne jöjjön, nem várom
hogy meglátogasson
olyan aki kér, visz,
elfolyik már sorsom.
Én akarok kérni,
én akarok kapni,
föld mélye titkából
új erőt aratni,
langyos szellő kéztől
símogatva lenni,
enyhe napsütéstől
lassan növekedni.
Gyönge virágszáron
lengeni a tájban,
elbújtatva lenni
Isten oltalmában.
Ő takargasson be
örök tenyerével
Ő öntözgessen meg
létlehelletével.
Maradjak csak csöndben,
csak az Ő tudtában.
Virágporom legyen
szóró szent markában.
Amit általa én
meg tudok teremni
neki adom vissza,
vihesse elvetni.
Hintse a világnak
mindazon zugába
ahol arra talál
aki csak ezt várja.
Termő menyországa
égi magvetőnek,
új jele lehessen
a szebb jövendőnek.
2016.1.10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése