Égre szórnám
vágyaimban elcsigázott életem,
elszakítva
terheimtől, ki a földről hirtelen!
Zárt szemekkel,
égbe arccal, tárt karokkal szállani,
meztelenül,
láthatatlan, szélsüvítve, mállani
szét mindent mi
semmi, szakít sebességgel olvadó
kötött léttől,
irigyektől lennék megszabaduló.
Csillagok között
megállva élvezetben lengeni,
semmivel körülvett
létben mindent jól talállani.
Körülnéznék,
megnyugodnék, Isten lengő tenyerén
kipihenni a világot,
csak magamban, fény hevén.
Távol lenne, kívül
esne játék, színpad, földi zaj,
fölhangolná igaz
lényem szűnhetetlen szent moraj.
Jöjj hát, onnan
csillagokból, örökifjú élet, ős,
belőled szakadt
kis lelkem illeszd helyre szent erős.
Örvénnyel sodorj
magadba visszatarthatatlanul,
itt maradva is
találjam békéd olthatatlanul.
2016.3.2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése