Megtalállak szívzugomban

Úgy szeretlek, úgy szeretlek

annyira jó, hogy kereslek

s megtalállak szívzugomban,

ringatlak gondolatomban.

Úgy rajongok, úgy vigyázlak,

mint a tenger lelkem árad,

s hogyha nem is vagy itt vélem,

égbe küldöm szenvedélyem.

Mosolyom vagy, kacsintásom,

szemragyogás tapintásom.

Elbújnék ölelésedben,

nyugodnék szívverésedben.

Rózsaszirmok hullatása,

légbeszálló nyughatása

Istennél vágyakozásom,

ha nem vagy itt boldogságom.

Bársonytarisznyába téve,

selyemszellőn elhenyélve,

angyal viszi mind utánad,

beborítja messzi árnyad.

Reád hulló érzeményem,        

angyalízű küldeményem

megtalál, ha messze is vagy

összeköt százezer csillag.

Ugyanazt az eget nézzük,

ugyanazt az Istent kérjük,

ugyanazt a vágyat vágyjuk,

láthatatlan utunk járjuk.

Ez ad nekünk boldogságot

csak ez éltet valóságot.

Láthatatlan lét az élet,

fogható halálba téved.

Eszünk, szívünk, lelkünk vágya,

gondolatunk száz virága

tett indító erősségünk,

láthatatlan igaz lényünk.

Összeköt a mindenséggel.

Százezernyi reménységgel

megtelíti valóságunk,

beteljesül minden álmunk.

2016.3.6.