Ádvent

Úszik a csöndben fekete homály

Édes erényért könyörög a táj

Ébred a gyermek keresi a fényt

Anyja dalából repül a remény.

Eljön a menny, hullik az ég,

Tűnik az Földről a feketeség.

Eljön a menny, mind beborít,

Szárnya tüzével egekig repít.

Köd van a tájon, szól a hegedű

Nő csak az álom csupa keserű.

Énekre vágyik a kicsi fiú.

Anyja dalával elrepül a bú:

Itt van a menny, fénylik az ég

Eltűnt a Földről a feketeség.

Itt van a menny, mind beborít,

Szárnya tüzével egekig repít.

2015.12.3. 

Oltsd az ifjúságba

Szereptelen múltban

menni elfakultan.

Hallgatagban állni

Elfedett erény.

Egyenetlen útban

ehelyt messze múltban,

vágyva vinni véled

mint kevés esélyt.

Életed bejárva,

halkan pirulázva

vinni sorsszegényen

azt mi andalít.

Nem lehet ma zárva

senki mély sorába.

Élj a vészen lépve!

Megtagadd, beszélj!

El akar találni,

menten meglóbálni,

fölrepítve árnyad,

tűnni múlt valót.

Elhozatva védni,

vágyad elmesélni,

nem segít  a múltban

semmi szép erény.

Tedd ma véged rája,

oltsd az ifjúságba,

röpítsd messze szállva

minden álmod óh!

2015.11.30 

Érd utol a csendet

Hosszú méla úton derengünk borún.

Nem jön amit várunk. Kerengünk a bún.
Nem látjuk mi jönne, nem is nézzük azt. 
Vesszük ami tömve, visszük ami gaz.

Elhagyjuk ha ránk néz, vaksi lét ragad.
Lidércfényen át vész, elmaradt vigasz.
Nem kell annyit nézni. Csukott szem és fül
meghozza mit vársz rég, ne félj a csendtül!

Ordít majd a lelked, viszhangzik szived,
hallgasd meg, s elhallgat. Megjön Istened.
Kiürített tiszta csendes zugba ér.
Meghozza mit vártál, nem lesz semmi bér.

Gyalogolj csak hajnalt ádvent napokon,
légy virrasztva bátor zord alkonyokon.
Érd utol a csendet, hallgass kín sokat,
karácsonyi angyal téged szólogat.

2015.11.29. 

Szerelmi történet

Csókod a számon

megidézed vágyamat.

Érik már a fű.

Édes az álom

elfelejtett pillanat.

Törött hegedű.

Préda az élet,

bekerített bús magány.

Ez a vonatom.

Menny – csupa lélek

eltakarja a homályt.

Nagy a kalapom.

Ádáz a kertje.

Minek ez a falu Bécs?

Kincse ami nincs.

Semmi eperke,

elveszejti a penész.

Rárepül a pinty.

Rétem kaszálom.

Elfelejted csókomat?

Ittmarad a hű.

Életem véded,

nem lelem meg gondomat.

Párnában a tű.

2015.11.21. Danczi Mónika

Karácsonyi lista

Karácsonyra kérek szépen öt nagy kosár nyugalmat,

szeretteim mosolyával száz nagy marék fuvalmat.

Jó szót kérek három batyut, kedvességből egy fonat,

türelemből kellene a családunknak egy vonat.

Őszinteség, gondoskodás, igyekező kegyelem,

segítőkész megmozdulás mázsányi, elég legyen.

Visszafogott meggondolás több hordónyi lenne jó,

három üst áldozatkészség, kacajfűszer tíz kiló.

Bátorítás, vígasztalás, egyenesség halomnyi.

Figyelmes óvó tekintet harminchárom liternyi.

Hogyha mindezt megkeverve, fűszerezve megkapom,

zárjon be az összes bolt, mert ez az én karácsonyom.

Kinek adnál ajándékot? Keresd meg a mosolyát.

Tekintete fénye mögé tiszta fehér hóruhát.

Ha mindenképp tárgyban adnál  lényeget az ünnepnek,

azt kérem, hogy belsejébe rakd oda a figyelmet.

Ne hagyd rajta függeni a kötelesség láncait,

borítsad köré a szíved, dísze legyen csupa hit.

Láthatatlan varázslattal csókold rá a lelkedet,

Másképp nem lehet karácsony, Ő nem tárgy, Ő Szeretet.

2015.11.18. 

Menyországunk lenne

Meg akarom ismerni mindenféle arcod,

nap éj minden szögéből életed és harcod.

Ott akarok maradni minden fordulatnál,

veled szállva röpülni minden mozdulatnál.

Szerelemmel, reménnyel élni minden percet,

boldogságra ítélni eltékozolt tervet.

Megmaradni magamnak, megőrizni téged,

megmaradva magadnak, fölhevítni fényed.

Fölhevülve általad több magammá lenni,

együtt égni erényben, rosszat jóvá tenni.

Veled menni napokon, percben és órában,

minden pillanatokon, együtt vagy magányban.

Egy egészet alkotni érintve, vagy távol,

új édent varázsolni érthetetlen mából.

Így maradni éj napon velem jössz-e erre?

Ha így együtt mehetnénk menyországunk lenne.

2015.11.17. Danczi Mónika

Tánc

Táncot lejteni,

álmot ejteni,

lábak dobbanása mentén

szívet sejteni.

Vérben pezsdülő

elsodró erő,

máskor andalogva ringó

két ölelkező.

Szent találkozás,

égő lángolás,

vagy csak kényszerítve húzó

körbeforgatás.

Jő a pillanat,

hagyd és elragad,

szabadító új világba

táncold át magad.

2015.11.16. 

Jó sorom volt gyereknek

Jó sorom volt gyereknek.

Jó sorom volt, szerettek.

Szépen felöltöztettek.

Hajamba éket tettek.

Szépnek akartak látni.

Boldognak utat járni.

Boldogságuk volt bennem.

Kincsük voltam. Szerettem.

Anyám értő szigora,

Apám szelíd mosolya,

Bátyám gondoskodása,

Nővérem pártfogása,

Velem jártak napomban

Estémben évszakomban.

Azt hittem magam vagyok,

S körülvettek angyalok.

Mesét olvastak nekem.

Nyitogatták énekem.

Játékom volt, szebbnél szebb,

S dűlőt járó természet.

Szőlőhegyi rejtelem,

Mind az összes lételem,

Erdőjáró viszhangok,

Munka közben víg halmok.

Jó sorom volt gyereknek.

Nyugodt voltam, szerettek.

Mindig megvolt otthonom.

Örök lett az oltalom.

2015.11.15. Danczi Mónika

Kézfogóig

Hogyha veled élnék

a nevem is elhagynám.

Más akarnék lenni,

más utakat járhatván.

Veled kezdett új út

új magamhoz vezetne,

beteljesítetlen

életemhez vihetne.

De bizony én téged

is más néven hívnálak.

Nem a most magadén,

csodásan szólítnálak.

Mert minden csodámat

veled váltnám valóra.

Te minden csodádban

ott vagyok a valóba?

Mert ezért hagynék el

mindent mi eddig voltam.

Ha te is elhagynád,

járnánk paradicsomban.

Mondsza hát, had higgyem,

merre akarsz indulni?

Akarsz-e új névvel

énvelem boldog lenni?

2015.11.10. 

Anya lettél

Anya lettél, végleg. Nincs ami feloldjon.

Amíg visz az élet, ez lesz a porondon.

Titkaid szinpadán, csak ő fog táncolni.

Rejtve tőled róla nem lesz többé semmi,

nem tudja előled elbújtatni senki.

Amit még ő sem tud saját életéről,

te már tudni fogod végét, elejétől.

Ismered pilláját, rezdülését, hangját,

álmaiban járva lelke búbánatját.

Vele leszel tudva, vele tudatlanul.

Egyetlen könnyével a világ is elhull.

Arca mosolyával derű jön lelkedbe,

szárnyröpülésével vele szállsz a mennybe.

Ha nem is gondolja, ott leszel te néki.

Ha látni akarja, arcod fényét nézi.

Angyala, őrzője, harcos oroszlánja

te leszel éltében. Te vigyázol rája.

Tartsd magad erőben, légy szép őmiatta.

Ne engedd, hogy fényed a világ elhordja.

Lehet fontos más is, apja, nagyszülője,

de te vagy a bázis, éltető erője.

Éltedben, holtodban, itt, vagy másvilágon,

anya vagy örökké! Nyilj hát szép virágom!

Szívem minden szeretetével Zsuzsának!

2015.11.9.

Apám

Apám úgy élt, ahogy akart.

Nem sok gondot eresztett.

Lelkéből szólt muzsika, dal.

Emelgette a lelket.

Tiszta hangja fülünkbe szállt,

ezer nótán bolyongott.

Legkisebbekkel muzsikált,

táncot lejtett, bolondot.

Hibátlanul harmonikált

gomboson meg fúvóson.

Hétköznapon, dalolva járt,

nem cifrázott porondon.

Jókedvébe belefértünk

szűkebb, tágabb körei,

de csak aki jószándékú,

igaz népek sorai.

Kincse voltunk, kincsünk volt ő.

Sokat osztott belőle.

Jut és marad pár száz évre,

bennünk halad előre.

2015.11.2. Danczi Mónika

Semmi sajnálkozás

Semmi sajnálkozás!

Kár. Mire való?

Jó volt ami jó volt,

Rossz ami nem jó.

Elmúlt, más jön sorra.

Ott az új esély.

Jóvá tehetsz rosszat

Folytasd ami szép.

Nem érdemes félni,

Soká sírni rajt.

Épp csak amit kíván,

S feledni a bajt.

Élni új reményben.

Vágyni tiszta jót.

Kerülni a rosszat.

Hozni új valót.

2015.11.1. 

A nagyanyám angyal volt

A nagyanyám angyal volt,

csodák között éltünk.

Szemvilága félig holt,

Árnyat, fényt eszméltünk.

Hangunk, léptünk ismerte,

Oly derűvel ontott

Amikor megérkeztünk,

Eloldott bút, gondot.

Dicsértessék! – köszöntünk.

Mindörökkön Amen! -

felkiáltást válaszolt,

örömének, advent.

Szíve fénye világlott,

nem volt semmi szennye.

Egyetlen rosszalló szó

ajkát nem illette.

Háborúkat, gyászt megélt

apró öregasszony.

Kitartása oly acél,

nincs mi megolvasszon.

Hangja, angyal éneke,

imát, dalt, jót zengte.

Ha ő nem szólott volna,

örömöm nem lenne.

Nem tudnám a dallamot,

egek rejtett titkát.

Istent hogy imádhatod,

tőle láttam nyitját.

Egyik ujja hiányzott.

Levágta az orvos.

csonka ujjával gyógyított

összerándult porcot.

Símította, döngölte

testünk, lelkünk útját.

A nagyanyám angyal volt.

Nem feledem kútját.

2015.10.31.

Ihlet

Ó te múzsa, bár tudnám, hogy merre jársz, mint dolgozol!

Zaklatsz mikor nem kellene, elbújsz mikor tartozol.

2015.10.31. 

Erőt adni

Erőt adni, mélységet, magasságot, szépséget,

hitet, vágyat, örömet, álmot, mosolyt - szeretet.

Szenvedést megértetni, elmét megérinteni,

embernek nem adatott. Isten által áthatott

mégis minden emberre. Cselekedhetnek vele.

Eszközül állsz vagy hallgatsz? Söprögetsz vagy takargatsz?

Vigasztalsz a gondokon? Utat mutatsz ormokon?

Tedd a dolgod, mond mit élsz. Hallgass el, ha csöndet érsz.

Ott lesz veled, megszólal. Történésben apró dal.

A végén majd meglátod. Vele maradsz,barátod.

2015.10.30. 

Verseimet ki viszi?

Ki lesz vajon az, ki meg is mozdul, mikor eljövök,

ha elhozom verseim, hogy átadhassam? Tíz vagy öt?

Kinek számít, kit érdekel, ki olvassa, ki viszi?

Ha az Isten el is küldte, ki lesz aki elhiszi?

Ki nem tágít, ki barátít, ki fogadja lelkibe?

Kinek szolgál szent javára? Kinek kerül vesztibe?

Úgy járok-e én is velük mint a süket nagyurak?

Nem hall, nem lát, nem értékel, csak maga felé mutat?

Kell nekem, hogy megmondjátok hallani-e hangomat.

Jó tudnom, hogy hordoznak-e szavaim más sorsokat.

Ha nem tudom, vak hitemet osztogatni mire jó?

Megtartom úgy csak magamnak. De ha mondod: Hóhahó!

Ide vele, érzek bele, kimondod a hangjaim!

Alázattal meghajtom a fejemet és baldachint

nyitok szemed útjain át, talán jobb világ felé.

Mert nem én dolgozom vele. A dicsőség Istené.

2015.10.29. 

Tedd, amíg lehet

Kicsi, nagyobb, szegény, gazdag, sok vagy kevés, minden egy.

Ugyanazzal gazdálkodik aki megszületni megy.

Amikor majd eltávozik akkor se lesz másmije,

Csak a módja életének az lesz kincse, mindene.

Az marad itt, azt viszi át, aztat hagyja örökül.

Amit hozott megszületve napjain hogy átröpül.

Megtartotta, szétosztotta, tékozolta, vetette?

Sokszorozta, megművelte, össze-vissza keverte?

Milyen volt ő? Arra gondolsz a sírjánál állva most.

Példájából életéből milyen fonált szőni fogsz?

Öröklétünk gombolyagja összeköti holt vagy él,

emberi emlékezetet vezeti, az életét.

Hogyan szóltál, hogyan néztél, hogyan érintetted őt?

Hogyan vetted, hogyan adtad, mint nézted a süllyedőt?

Hogy emeltél vagy pereltél magas mélyre hányakat?

Amíg itt vagy, megteheted, változtasd irányodat.

Eljön, mikor nem leszel, csak síron túl emlékezet.

Tetteiden úgy változtass. Addig tedd, amíg lehet.

2015.10.29.

Tudom

A lényeg azon van, hogy tudom.
Akarom, mondom, gondolom.
Szeretem, mentem, élvezem.
Keresem, festem, érkezem.
Nem csak: talán majd elhiszem.
Kétségek nélkül elviszem.
Valóságosan láthatom.
Apróságosan várhatom.
Tudom, hogy úgy lesz. Úgy tudom,
ahogy az ég, föld otthonom.

Tudom, mert Isten ígérte.

Szava igazság. Megérte!

2015.10.28. 

Legyen

Legyen Uram, legyen.

Kimondani hegyen

ezt a nagy szót, nekem

olykor veszedelem,

olykor engedelem,

olykor kín, gyötrelem,

olykor szent örömem.

Legyen Uram, legyen.

Hallja meg a világ!

Tudja meg, aki lát,

hitem fönn a hegyen,

lenn a mély tengeren,

hétköznapok nyomán,

este, reggel korán,

lemondások során.

Legyen Uram, legyen.

Terített asztalod

nekem tartogatod.

Én nem válogatok.

Amit adsz, fogadok.

Ha keserű kehely,

Ha édes a messzely,

Te azt jobban tudod.

Sarjad istápolod.

Nem hagyom el sorod.

Legyen Uram, legyen.

2015.10.28. 

Alig hallok felőled

Alig hallok felőled.

Kiszeretek belőled.

Míg hozzám szólsz ámulok,

Elalélva bámulok.

Hogyha látlak jó nekem,

mosolyog tekintetem.

Van amikor messze vagy.

Megérteted, el nem hagy

kísérő szereteted.

Imáim mindig veled.

Ezt mondod és messze mész,

dolgod után tettre kész.

Azt is mondod: Megjövök.

Órákat veled töltök,

de most éppen mennem kell.

Jóbarátom mit cipel?

Nem engedi. Nem mondja.

Azt mondja az ő gondja.

Azért angyalom nekem,

vidámságom meglegyen.

Azt mondja, nem mutat bút.

Nem bír látni szomorút

legörbített ajkamon.

Csakis mosolyt. Oltalom

nekem az ilyen barát.

Nevet ha nevetni lát.

Neki is ez ereje.

Nem szólhatok hát bele.

Ha szeretem, úgy hagyom.

Erejét nem koptatom.

Megvárom míg visszajön,

mosolyogva rám köszön.

De amíg úgy távol van,

hosszadalmas távolban,

elkezdem elfeledni.

Lassanként kiszeretni.

Isten tudja mily csoda

ide rángat, meg oda.

Aztán megint hirtelen

észveszejtő érzelem,

hogy nem tudom merre van.

Óvjon Isten titokban.

2015.10.26. 

Hogyan hihetnék annak aki elfelejt?

Hogyan hihetnék annak aki elfelejt?

Azt mondja: Várj rám holnap!

Aztán nem jön el.

Túl széles a híd.

Volt más, ami hívta őt.

Én meg itt maradtam, csak úgy várva rá.

Díszbe öltözött lelkem

mást talált.

Árny jött el, nem ő.

Nagy sötét felhő a szív.

Mit jelenthetek annak aki így visel?

Életet ígér, mégis

a halál jön el.

Mit mond ez az ív?

Hol járhat a hídon ő?

Azt akarja-e ezzel, hogy felejtsem el?

Vagy azt, hogy készen álljak

mikor ő jön el?

A lét szétszakad így,

átfordul, a kínba nő.

Eljött ő máskor, mintha semmi sem

változott meg volna.

Könnyeden.

Jön, de ez taszít.

Mély sebet hasít fel ő.

Értetlenül nézi kínomat.

Lelkemmel így-úgy

játszogat.

Összedől a híd.

Mit kaphat meg így? Ki ő?

Miért jó ez a játék? Élni csak

magad törvényét játszva

fontosabb?

Állj meg, figyelj, míg

ott vár, aki hív elő.

2015.10.22. 

Leírom

Leírom. Majd lesz valami.
Nem írom. Nem lehet semmi.
Leírom. Nem viszi mindenki.
Nem írom. Nem viszi senki.

Megteszem. Majd lesz valami.
Nem teszem. Nem lehet semmi?
Megteszem. Nem hiszi mindenki.
Nem teszem. Nem hihet senki.

2015.10.16. 

Öreg fa vendége

Gyere csak gyere. Rég várlak.

Levélszőnyegem varázslat.

Puha pázsiton ültetlek.

Friss levegőben fürdetlek.

Susogok neked a szélben.

Hallgatlak. Mondd csak el szépen,

mi nyomja lelkedet éppen?

Törzsemmel támasztom hátad.

Meghallgatom mondd mi bánthat?

Meg is gyógyíthatlak, hidd el.

Gondolataid engedd el.

Öreg lombkoronám várja,

fakérgem minden kis ága.

Ülj le hát, ne tétovázgass.

Ne azt várd amíg kivághass.

Élettel, erővel töltlek.

Öreg bölcsességgel födlek.

Örömöd nagyobb lesz, búd száll.

Teremtő erő itt jótáll.

Nem kell csinálnod más semmit,

hallgass és hallgatlak, ennyit.

Ölelj meg a búcsúszóra.

Viszonzom, meglátod, jóra.

Visszavárlak, jöjj el máskor.

Vidd el a híremet százszor.

Jóbarátságunk erőd lesz.

Összeköt eget és földet.

2015.10.14. 

Olyan jó, hogy vagy nekünk fiam

Olyan jó, hogy vagy nekünk fiam.
Isten tartson soká boldogan.
Serény bátorságod
Szárnyaló reményed
Erős ifjúságod áldva van.
Olyan jó hogy vagy nekünk fiam!

Röviden legyél boldogtalan.
Ezt sem titkolhatom gondtalan.
Tudod te már régen,
lehet nehéz éppen,
Nem éri meg maradni alant.
Röviden legyél boldogtalan.

Hosszan nézz a boldogság felé!
Elrepít a céljaid elé!
Ne nézz jobbra, balra,
nálad van a labda!
Dobd el - tartsd meg, döntsd el a tiéd!
Hosszan nézz a boldogság felé!

Nézz majd vissza hogyha messze jársz.
Otthonodra amíg rátalálsz!
Nevetünk majd szépen,
perpatvar és éden.
Bárhol légy is helyed itt vigyáz.
Nézz majd vissza hogyha messze jársz.

Szeretettel Ákos fiamnak
2015.10.12.

Tűnő barátság

Oly régen nem láttalak.

Úgy hiányzol, vártalak.

Várlak most is. Vagy mégsem?

Eltűnsz napok hevében.

Enyémben és tiédben.

Nem idézem hangodat.

Nehéz látnom arcodat

gondolatom tükrében.

Jöjj hozzám, kérlek szépen.

Mosolyoddal gyógyíts meg.

Hangjaiddal szólíts meg.

Erényeim indítsd meg.

Szóvirágom mozdítsd meg.

Töltekezek általad.

Gyere hozzám. Vártalak.

Ne adjuk az életnek,

megoldatlan terheknek,

barátunk, reményeink,

örömtől telt perceink.

Fordítsuk a folyamot.

Ne maradjunk olyanok,

mint ki gondból gondba él,

minden percben dolgot ér.

Életünknek gyöngyszeme

barátságunk permete.

Szórjuk tele gyöngyökkel.

Ne csak emlék legyen. Jel.

2015.10.12. 

Sorsnapló

Naplózás, naplózás

írásban szajkózás,

gondokban gondűzés,

érdemben sorsfűzés.

Érints meg, hallgass meg,

oszlasd el, fürdess meg.

Tisztább lesz búd, gondod,

nem kell már hordoznod.

Elmédben gyorsírás,

űrt hagyó mozdítás.

Kijön, mert bent nem fér.

Értékkel süllyednél,

ha olyat bent hagynál,

ami csak avar már.

Lényeget takarja,

hamuval kavarja.

Cselekmény, sorsnapló,

tégelyed olvasztó,

hamuval tisztító,

lelkedet mozdító,

gondolat indító,

golyóvíz sodrító.

Olvassz meg, formázz meg,

tűzvészben sorjázz meg.

Maradjon értékem,

ünneplő mértékem.

Én legyek olvasztó,

másokat forrasztó.

Kézírás, sorsnapló,

hű társam: csend, hang, szó.

2015.10.11. 

Ősz peremén

Ősz peremén,
nyár szekerén,
hallik az úton
a lópatkó.

Délceg ölén
kergetem én,
ülj föl a nyergibe,
húz hat ló.

2015.10.10.

Téli szív

Téli hangú emberszívben

nyári éjen

ősz zubog.

Tavaszt vár a tél szívére

és többé

nem háborog.

2015.10.10.

Ősz színében

Ősz színében múló reményt sejteni vagy vélni látsz,

ó ne hidd el. Mi elmúlik nem lesz más, csak változás.

Más színekben, más pompában, más reményben élni kezdj.

Köszönj el, s az elmúlásban üdvözöld mi érni kezd.

2015.10.9.

Nyolc sor az élet

/Oktáv/

Lásd a földet,

nézz az égre.

Szárnyalj messze

körbenézve.

Éld az álmod,

álld az élted.

Hagyj csodákat

hogyha véged.

2015.10.7.

Nyár tüze

Tűz van az éjben

nyár közepében,

füstöl az égen

hallgatagon.

Sötétbe bújva

ropog lehullva,

nézi az ember

állhatagon.

Tűz szele, füst szól:

eléghetsz. Rossztól

megmenekítlek

szent szabadon.

Melegíthetlek,

idehívhatlak,

kivilágítnám

búd, gyönyöröd.

Nyár közepében

táncot arathatsz.

Tedd el a télre

szent örömöd.

2105.10.8.

Elintézett semmi

Nem kerülök sorra.

Fontosabb az élted.

Folyton csak fáradt vagy.

Nehéz velem élned.

Nem kell szeresselek.

Nem kell hallgassalak.

Nem akarsz szólani.

Ne sanyargassalak.

Elintézted ezt is,

elintézted azt is,

elrendeztél mindent.

Ne takargassalak.

Ne nyúljak, ne szóljak,

ne nézzek, ne lássak.

Maradjak csak csöndben.

Szép sorjában várjak.

Várjak. No de meddig?

Nem akarok várni.

Hetek óta várok.

El akarok szállni.

Veled elröpülnék

messzi csodás tájra,

szavaink hullámján

lelkünk barlangjába.

Van nekünk még olyan?

Lassan tűnik innen.

Beomlik a barlang,

elintézve nincsen!

Ráncbaszedve ház, kert,

hivatal és posta,

karrier rendezve,

ismerősök sorba.

Bankszámla és költség,

kiszámolva minden.

Én meg csak itt állok,

közben fogy a kincsem.

Haragra gyúlt lelkem

fölégeti  mindet.

Beomlott barlangunk

eltemeti kincsed.

Múltban, jövőben élsz,

hajkurászod őket.

Jelened mint legyek

visszatartva tőled,

mi nekem te voltál?

Bekúsztál napomba,

szavaid, hangjaid,

képeid halomba.

Megszoktam hogy itt vagy,

és hogy veled éljek.

Megszoktattál erre,

elfogadtam, kérted.

Örültél ha szóltam,

lested kacsintásom,

gondok közé búvó

lelket tapintásom.

Azt akarod most meg,

hogy csak itt úgy álljak,

mint a kisgyermek,

ki büntetésre várhat?

Van még mire várnom?

Meddig fog ez menni?

Vigyázz, mert egyszer csak

megesz majd a semmi.

2015.10.7.

Bánatfordító

Egész nap nyafogtam.

Sírtam és zokogtam.

Eget ostromoltam.

Nem leltem nyugalmam.

Robbanni akartam,
meghalni szaladtam,

lelkem marcangoltam,

semmire jutottam.

Ki mint kér, úgy kaphat

valami jutalmat,

mennyei nyugalmat.

Eljő a fuvallat.

Ne azt várd amit kérsz,

hitedért mit cserélsz.

Mást kérsz-e ha ígérsz?

Könnyed súlya mit érsz.

Eljön-e mit remélsz?

Isten az, ki merész.

Elküldi örömöd.

Hallja ki könyörög.

Nem rója hibáid,

nem szédít, nem csábít.

Csak megajándékoz.

Elvisz a forráshoz.

Eltűnik bánatod,

meggyógyít, láthatod.

Öröm lép helyébe,

békével kísérve.

2015.10.7.

Lelkem darabkái

Leírtam, elmondtam.

Választ még nem kaptam.

Elmentél. Messze vagy.

Keresed önmagad?

Visszajössz? El se szöksz?

Nincs aki megkötöz.

Maradnál? Mehetnél?

Ölemben ülhetnél.

Arcod simogatnám.

Orcád csókolhatnám.

Neved suttoghatnám.

Szívem nyitogatnám.

Akarod-e látni,

Világom csodálni?

Akarod-e tudni

Mi tud bennem bújni?

Akarod-e adni

Szíved nyitogatni,

Benne rejtett kincsed

Velem megoszthatni?

Azt mondod:

Mutasd meg.

És rácsodálkozol.

Semmi hangon szólva

Tova eltávozol.

Nyitott üres lelkem

Itt marad töltetlen.

Benne készült helyed

Megtelíthetetlen.

Neked nyitogattam.

Kincseim mutattam.

Lelkem darabkáit

Hozzád hajoltattam.

Nem lehet az másé.

Mi legyen most vele?

Megmutattam,

S nem kell?

Egye meg a fene?

Megijedtél tőle?

Kinevetted talán?

Megtudom valaha?

Vagy mind marad talány?

Ablakomból lógó

Lelkem darabkái...

Vigyétek az égbe

Isten angyalkái.
2015.10.6.