csodák között éltünk.
Szemvilága félig holt,
Árnyat, fényt eszméltünk.
Hangunk, léptünk ismerte,
Oly derűvel ontott
Amikor megérkeztünk,
Eloldott bút, gondot.
Dicsértessék! – köszöntünk.
Mindörökkön Amen! -
felkiáltást válaszolt,
örömének, advent.
Szíve fénye világlott,
nem volt semmi szennye.
Egyetlen rosszalló szó
ajkát nem illette.
Háborúkat, gyászt megélt
apró öregasszony.
Kitartása oly acél,
nincs mi megolvasszon.
Hangja, angyal éneke,
imát, dalt, jót zengte.
Ha ő nem szólott volna,
örömöm nem lenne.
Nem tudnám a dallamot,
egek rejtett titkát.
Istent hogy imádhatod,
tőle láttam nyitját.
Egyik ujja hiányzott.
Levágta az orvos.
csonka ujjával gyógyított
összerándult porcot.
Símította, döngölte
testünk, lelkünk útját.
A nagyanyám angyal volt.
Nem feledem kútját.
2015.10.31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése