Alig hallok felőled.
Kiszeretek belőled.
Míg hozzám szólsz ámulok,
Elalélva bámulok.
Hogyha látlak jó nekem,
mosolyog tekintetem.
Van amikor messze vagy.
Megérteted, el nem hagy
kísérő szereteted.
Imáim mindig veled.
Ezt mondod és messze mész,
dolgod után tettre kész.
Azt is mondod: Megjövök.
Órákat veled töltök,
de most éppen mennem kell.
Jóbarátom mit cipel?
Nem engedi. Nem mondja.
Azt mondja az ő gondja.
Azért angyalom nekem,
vidámságom meglegyen.
Azt mondja, nem mutat bút.
Nem bír látni szomorút
legörbített ajkamon.
Csakis mosolyt. Oltalom
nekem az ilyen barát.
Nevet ha nevetni lát.
Neki is ez ereje.
Nem szólhatok hát bele.
Ha szeretem, úgy hagyom.
Erejét nem koptatom.
Megvárom míg visszajön,
mosolyogva rám köszön.
De amíg úgy távol van,
hosszadalmas távolban,
elkezdem elfeledni.
Lassanként kiszeretni.
Isten tudja mily csoda
ide rángat, meg oda.
Aztán megint hirtelen
észveszejtő érzelem,
hogy nem tudom merre van.
Óvjon Isten titokban.
2015.10.26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése