Tán csókodból éledhetnék újra
mint űzött vad, ki menedékre tért,hogy mellkasod nyugodt szívverésén,
zakatoló szívem békességre találjon.
A biztonság és béke lakik ölelésedben.
Mint világítótorony zajló tengeremen,
úgy hívsz tárt karokkal, bár csak szótlanul is állva.
Lényed, mint nyugodt örök tenger csendes hullámai,
mik elringatnak szívedig,
hogy szívem békéddel elmerülhessen,
s eggyé válva, érjünk az egekig.
2017.7.31. DM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése