Virágok a sírokon.
Nevek a kőlapokon.Fények a mécsesekben.
Lelkek a fellegekben.
Testek a föld gyomrában.
Szívek köd homályában.
Halványuló tekintet,
emlékekkel hevített
vágy repítő szárnyakon
elfogadott fájdalom.
Nem vagy itt, de vállalom.
Holt példáján élt szavak.
Sírban ringó hallgatag
gondolattal szól, beszél.
Hangját hordja őszi szél.
Könnyek mosta szánalom.
Nem lehet mást, vállalom.
Elmulasztott tetteken
gördül át a gyötrelem.
Tanulságul szól alant:
Tedd amíg élsz, vár a hant.
2016.10.27. DM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése