Mit kifelé engedsz menni

Kedvem volna száz gyertyát gyújtani,

hogy fényénél mennyországunk lássam,
hogy idehozzam át azt a földre,
pillantásunk vele pillantásban.

Szeretnék patak vizét hallgatni,
vagy tó tükrén nézni, ahogy arcom
hullámai apró verésében
tükröződik torz, vagy sima harcom.

Szellőnek tartanám oda orcám
behunyt szemmel, simogassa Isten!
Mosolyt derítsen arcomra véle,
mások felé rólam így tekintsen!

Templomok szenteltvíz tartójából
homlokomat hinteném meg jóval.
Mosson meg és oltalmazza vágyam,
romlatlan legyek, mint víz a sóval.

Füleimbe Isten szava bújjon,
vagy madárcsicsergés, zene szálljon,
ami vérem cseppjein át rezdül
átzenélni a teremtett tájon.

Ajkaimba imafüzér hulljon!
Bár mindenre tudnék így felelni!
Mert nem bemenő ront a világon,
hanem mit kifelé engedsz menni.

2018.7.14. DM