Örök tinta

ír a tollam
húz a hegye
íve szavaimmal
tele
rímek buknak
kezem nyomán
papír viszi
lelkem honán
kinek szeme
erre nyitva
hallgatagon
rejti tinta
égbe vinné
borzadállyal
meghasadna
fázó szállal
elviselne
messze szállna
égi fényben
vitorlázna
hogyha meg is
találhatnád
szíved sarkába
rakhatnád
megérthetnéd
megálmodnád
amit angyal
nyelve mond át
ezt viszi a toll
magába
kezek ívén
mennyországba
pokol vagy
purgatórium
lehet
ha a fény majd
elhagy hegyet
de bármikor
újraéled
költészetben
földre téved
megvirrasztja
hajnalfényed
fölébreszti
igaz lényed
megoszt
megesz
elvarázsol
ha megérted
veled táncol
bekúszik mind
napjaidba
pilléred lesz
örök tinta.

DM. 2017.3.21. a költészet világnapja alkalmából