Isten egy helye

Szeretnék Uram gyertyát gyújtani,
leülni melléd titkon, rejteken,
hogy csak Te tudd, csak Te halld,
csak Te lásd tetteim,
s szavaim csak Hozzád szálljanak csendesen.

Ne kelljen félnem rám nyíló ajtótól,
titkos tekintetektől, mik lesik tettem, szellemem,
hangos szótól, mi elborítja elmém,
elűzi Tőled hangjaim, mik Feléd áradnának lelkesen.

Így félek, látod minden földi zajtól,
s nincs helyem, hol igaz mód imádjalak,
menekülök zajokból zajokba,
keresem bennük pillád, hogy mindenütt Téged lássalak.

Várom, hogy szólíts, várom, hogy csodáid elárasszanak,
kutatom kincsed szemétdombok hegyén,
s csak azt látom, bármerre nézek szerteszét,
mindenhová mélyre ástalak.

Tollam hegyéből buggyanó szavakban egyetlen zugom,
mit nem lát, nem néz semmi hatalom,
mi arany-fehér fonálként Feléd szövődve húzza egekig
remegő hangú bánatom.

Papírra hulló szavakban lakhatom Veled, csak Veled.
Nincs ki onnan visszaszólna durván,
vagy elűzhetné fehér lapok betűkkel telő sorában,
igyekvő hajómban Feléd repítő felleged.
.
Utána bátran hirdetem majd,
s kiteszem benne szívem a nagyvilág elé,
találjon meg Téged itt más is, s tudja meg:
a papír, a toll, szent helyed, arany-fehér igyekvő fonál Feléd.

Oly érintetlen tiszta hely,
oly szelíd magányos kehely,
hol laknak csúf és bátor tetteim,
hogy rájuk szent irányt lehelj.

Halljad hát gyarló ember,
ha nem volna zug, hol Megváltód kívánhatod,
papírod, tollad százezrek között is szentély lehet,
üres sorokat tollad végivel érve téged vár Istened, imádhatod.

Lehullhat minden tettedről,
mocskodról, szennyedről az összes fényt hozó lepel.
Vigyázott örömöd százszoros lehet,
ha papírra vetve Isten fényénél ünnepel.

Fogd hát kezedbe tollad, s agyadtól
szíveden ujjig át
görgesd a betűk fonalában Istened,
s sződd, csak sződd
az egekig érő, arany-fehér fonált.

Üvöltő morajban, sikító vagy alattomos rohanás felé,
vergődő világok között papírod a Csend helye,
s tollad a fegyvered
minden rád leselkedő ördög elé.
2018.3.18. DM