Csipkeverő

Úgyis emlékekből élsz.

Ritkán tiéd a csipkévé vert pillanat,
melyből Isten,
mint menyasszonyi fátylat,
úgy szövi életed napjait,
hogy Övé légy most,
s majd így az örök élet alatt.
Ha már emlékeket ringatsz,
vedd elő Krisztus szerelmeit.
Legyenek áldottak az emlékek.
Ne a szomorúság verdesse
múltból a jövőbe perceid.

Lesben áll, alkudik, dolgozik...
a kísértő megtesz mindent,
hogy kedvét szegje
a gyönyörű csipkeverő percek sorának.
Jobbra térít, balra húz el,
de Isten mindig ott áll,
s szálaiból Ő fonja napjaid,
s utolsó vacsorádat.
A jelenből a van az élet,
mely minden szépség, csönd,
jóság és irgalom nyomán éled.
Megteríti ezer évek, pillanatok asztalát.
Egy fában is eléd tárul a múlt
a Napban a jelen,
a csillagokban, a mennyen át
az Ő mosolya deríti szíved,
fáradt lelked.
Nézd!
Nézd az Ő csipkeverő művészi alkotásait.
Nem lesz szíveden bánat,
ha megtöltöd velük kosarad.
Krisztus szerelmeinek örömeivel
fordítsd vidámra minden akaratod.
Merülj a békesség tengerében el,
mellyel Isten szerelme rád kacsint,
s azt mondja: Ne félj!
Veled járok, itt vagyok!
Nézz rám!
S a pillanaton szemeiddel áttekint.
A világ forgandóságában
csak Rá vesd szelíd tekinteted.
Mondd el minden bánatod Neki,
s hallgasd!
Ő válaszol neked.

2019.07.18