Bár tehetnék tükröt a nagyvilágra,
hadd láthassa minek izzik parázsa,
hadd nézhesse ki mit arat, mit ültet,
ki táplálja, ki rombolja a Földet,
ki ad enni éhezőnek, ki koplal,
kapualjban ki csókol és ki hoz jajt,
ki gyűjt egyre más kárára magának,
ki töröl le könnyet, ha hull a bánat.
Mit hozhattál, azt vihetsz el magaddal.
Emlékekben maradsz-e a tavasszal?
Kőbe, fába, sárba írják-e neved?
Napjaidan te sütöd e kenyered.
Szemem tükre, szemed fényét ragyogja!
Úgy születtél mint ahogy én, e sorba.
Élet, halál, ugyanúgy mér teneked,
menny is lehet, pokol is ha engeded.
Ég is tükör, tó is tükör, lelked is benned tündököl.
Nézed-e, hogy mi parázslik, benned, s bennem mi világlik?
2017.6.8. DM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése