Átmentél a kapun, ami nekem zárva.
Itt kellett maradnom élve, holtra várva.Az én dolgom itt van, a tiéd amottan.
Együtt csak a lelkünk, szíved nem itt dobban.
Temetőbe járunk veled találkozni.
Imáinkba bújunk hangod meghallgatni.
Égben úszó lelked virágport is hintsen,
lelkünk sebeit szárítsa vele Isten.
2016.11.2. Danczi Mónika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése